Az IKT-szektornak nincs rögzített helye a térképen. Egy szoftvercégnek nincsenek környékbeli lakói a klasszikus értelemben, nincs kibocsátása, amit egy önkormányzat mér, nincs engedélye, amit egy tanácsnok aláír. Mégis nagy a társadalmi kitettség, és ez az arány egyre ferdébbé válik: az a tempó, amellyel egy termék hatással van emberekre, gyorsabb, mint az a tempó, amellyel ezek az emberek erről véleményt formálhatnak. Egy alkalmazás, amely rövid idő alatt egy generáció nagy részét éri el, egy algoritmus, amely olyan döntéseket készít elő, amelyeket korábban emberek hoztak meg, egy adatgyűjtés, amely úgy terjed ki, hogy nem volt látható pillanat, amikor ehhez engedélyt kértek volna. Nincs gyárkapu, ahol állni lehetne, és ez nehezebbé teszi azt a kérdést, hogy ki is valójában az érintett, mint a fizikai lábnyommal rendelkező szektorokban.
Az első csoport a felhasználók, és ez a csoport ritkán esik egybe az ügyféllel. Egy közösségimédia-platform hirdetőknek ad el, de azok az emberek, akik a legtöbb kellemetlenséget vagy hasznot élik meg a termékből, azok a felhasználók, akik nem fizetnek. Aki ezt a különbséget látni akarja, annak tudnia kell, mit szeretne tudni a munkavállalóiról éppúgy, mint azokról, akik a terméket használják, mert gyakran a két csoport ugyanazon belső döntéssel kapcsolatos elégedetlenségéről ismerhető fel egymástól.
A második csoport a saját fejlesztőszervezet. Egy olyan szektorban, ahol a termék nagyrészt mérnökök által hozott döntésekből áll, a társadalmi felelősség egy része olyan embereknél van, akik ritkán ülnek egy igazgatótanácsi asztal mellett. Amit egy fejlesztőcsapat gondol egy éppen bevezetett funkcióról, az gyakran korábban elérhető jelzés, mint amit egy külső fél gondol róla, és ez néhányszor a leginkább alábecsült része annak a különbségnek, amit egy felmérés láthatóvá tesz.
A harmadik csoportot a felügyeleti szervek és jogalkotók alkotják, egy olyan csoport, amely az IKT-szektorban gyorsabban nő, mint a hosszabb szabályozási előélettel rendelkező szektorokban. Adatvédelem, algoritmikus elszámoltathatóság, piaci erő: olyan témák, amelyek technikai részletből politikai dossziévá váltak anélkül, hogy a vállalat maga bármit is megváltoztatott volna a termékén. A pénzügyi szektorban működő vállalatok ezt a mintát régebb óta ismerik; aki azt akarja látni, hogy egy szektor hogyan viszonyul a felügyelethez mint állandó érintetthez, hasonló szerkezetet talál azoknál a külső feleknél, amelyek a pénzügyi szolgáltatásokban a bizalmat meghatározzák.
A negyedik csoport kevésbé látható, de nem kevésbé jelen lévő: azok a beszállítók és partnerek, amelyektől egy platform függ, és amelyeknek gyakran saját maguknak is a saját érintettjeikre kell gondolniuk. Egy felhőinfrastruktúra energiával működik, és az a kérdés, hogy ebben ki szól bele, olyan témákat érint, amelyeket az energiaszektorban a mozgásteret meghatározó felek leírásában ismertetnek, még ha egy szoftvercég ritkán is tekinti magát energiafelhasználónak.
Az ötödik csoport a szélesebb társadalom, amelynek nincs közvetlen kapcsolata a termékkel: emberek, akik soha nem jelentkeztek be, de mégis szembesülnek egy olyan döntéssel, amelyet egy algoritmus készített elő. Ennek a csoportnak nincs fiókja, nincs szerződése és nincs engedélye, amire hivatkozni lehetne, ezért ez a legkönnyebben elfelejthető és a legnehezebben elérhető csoport egy szokásos felméréssel.
A fizikai helyszínnel rendelkező szektorokban legtöbbször van egy állandó érintetti mag, amely ritkán mozdul: az építési terület körüli lakók, például, amint az látható az építési projekt körüli feleknél, amelyek figyelmet igényelnek. Az IKT-szektorban ez a mag terméktől és pillanattól függően eltolódik. Egy adatvédelmi incidens hirtelen a felügyeleti szervekre irányítja a figyelmet; egy rosszul sikerült bevezetés a felhasználókra tolja azt el; egy felvásárlás egyszerre a versenytársakra és a felügyeletre. Aki egyetlen rögzített listát tart fenn, elmulasztja azt a pillanatot, amikor egy másik csoport válik a legfontosabbá.
Ami ebben a szektorban gyakrabban megy félre, mint bárhol máshol, az az apró ígéret, amelyet csendben elengednek. Egy bejelentett funkció, amely „hamarosan” érkezik, és egy év múlva még nem jelent meg, egy technikailag még helytálló adatvédelmi ígéret, amelyet a gyakorlatban kiürítettek, egy támogatási ígéret, amelyet a kisbetűs részben módosítottak. Ezek a pillanatok súlyosabban esnek latba, mint egy nagy beruházás, amely nem valósul meg, éppen azért, mert elég kicsik ahhoz, hogy bejelentés nélkül eltűnjenek. Aki ezt a mintát követni akarja, nem elégszik meg egy véleménnyel, hanem egy állandó helyre van szüksége, ahol az ígéretek az eredményük mellett állnak.
Ez az oldal azt írja le, kinek kellene az IKT-szektorban az asztalnál ülnie, nem azt, hogy ez a beszélgetés mennyi időt vagy kapacitást igényel majd belsőleg. Ez egy másik kérdés, és az FTE TO AI erre egy másik munkafelmérést kínál: az feladatonként kiszámítja, hogy a munka mekkora része vehető át AI által, így egyértelművé válik, mennyi tér marad arra, hogy ezekkel az érintettekkel tényleg beszéljenek, ne csak azonosítsák őket.
Vraag maar. Het interessantste antwoord komt meestal van wie u nog niet heeft gesproken.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.