Stakeholder Dialogue & Social Impact
A kezdőlapon szerepel a probléma: a vezetés főként azokkal beszél, akik már pozitívan állnak hozzá, és ezt az érzést vertesd össze a bizalommal. Ez az oldal négy lépésben mutatja meg, hogyan teszi láthatóvá az eszköz ezt a különbséget, és mi szükséges azután, hogy a kép naprakész maradjon.
Az olvasó megad egy listát a releváns stakeholderekről: nevek, szervezetek, és hogy melyik osztály vagy személy tartja belsőleg a kapcsolatot. Ez történhet egyszerre, de nem kötelező: a beviteli munka több emberre is felosztható, például osztályonként, így senkinek sem kell egyedül összeállítania a teljes listát. Ez rögtön releváns, mert négy osztály, amely koordinálatlanul ugyanazzal a féllel beszél, itt kerül először egymás mellé.
Ami történik: az eszköz rendszerezi a bevitt adatokat, jelzi az osztályok közötti átfedést, és előkészíti a listát a megkérdezés alapjaként. Nincs szükség fix számú stakeholderre az induláshoz; a következő lépésben szereplő mátrix annál teljesebb lesz, minél teljesebb a lista.
Az időt főként a megfelelő kapcsolattartási adatok belső összegyűjtése és az osztályok közötti egyeztetés viszi el arról, hogy ki milyen kapcsolatot tart már fenn. Ki vesz részt benne: azok, akik napi kapcsolatban állnak az érintett stakeholderekkel, nem feltétlenül egyetlen központi felelős.
A vezetést belsőleg egy rögzített formátum szerint kérdezik meg: hogyan ítélik meg az egyes stakeholderek bizalmát, és ez mire alapul. Ugyanezek a stakeholderek ezután külső megkérdezést kapnak, egy hasonló, de rájuk szabott beszélgetési formátummal. Mindkét megkérdezés írásban strukturált, nem pedig egy nyílt beszélgetés, amelyet utólag kellene értelmezni.
Ami történik: a válaszokat ugyanúgy dolgozzák fel, így a belső kép és a külső kép azonos kategóriák alapján kerül egymás mellé. Ez teszi az eredményt megmagyarázhatóvá: minden eltérés visszavezethető egy konkrét válaszra, nem pedig egy megérzésre arról, hogy milyen érzés volt a beszélgetés.
Az átfutási idő attól függ, milyen gyorsan reagálnak a stakeholderek a külső megkérdezésre, amire az eszköznek nincs befolyása. Ki vesz részt benne: a vezetés a belső részhez, maguk a stakeholderek a külső részhez. A meglévő körön kívüli felekkel folytatott beszélgetések nem ezen az útvonalon zajlanak; erre szolgál a 2. útvonal.
Amint mindkét megkérdezés eredménye beérkezett, az eszköz a baseline-jelentésben szembeállítja a belső és külső képet. A jelentés stakeholderenként megmutatja, hol egyezik a vezetés megítélése azzal, amit a stakeholder maga jelez, és hol tér el ez. A jelentés digitálisan elérhető, a mögöttes válaszok kategóriánként láthatók, így egy következtetés mindig visszavezethető a forrásadatokra, és nem áll önmagában, elszigetelt számként.
Az eszköz nem mond ítéletet arról, mit jelent egy eltérés a szervezet számára; ez az olvasóra marad. Hogyan mérlegelik ezután a stakeholdereket a szélesebb lényegességi elemzésben, arról az Eredmények oldal ír, beleértve azt is, hogyan kapcsolódik ez a megkérdezés a kettős lényegességi elemzéshez.
Ki vesz részt benne: senki más, a jelentés automatikusan összeáll az 1. és 2. lépés adataiból. Az ebbe fektetett idő a feldolgozási időre korlátozódik, amint minden válasz beérkezett.
Az 1. lépésben szereplő stakeholdereket összekapcsolják egy befolyás × érintettség-mátrixszal, minden kapcsolathoz egy felelőssel, aki a kapcsolattartásért felel. A beszélgetések során tett vállalásokat egy commitment-trackerben rögzítik, órával ellátva, hogy egy vállalás ne csak hónapokkal később kerüljön elő szemrehányásként, mert senki sem tudja már pontosan, mit ígértek. Emellett elindul egy jelzésritmus: egy rögzített gyakoriság, amellyel az eltérések és vállalások a vezetőség asztalára kerülnek, helyette, hogy csak akkor vennék észre őket, amikor eszkalálódnak.
Egy évvel később következik egy ismételt mérés: ugyanaz a belső és külső megkérdezés, ismét egymás mellé állítva. Ez nem garantál javuló bizalmat, de összehasonlítható képet ad: kisebb lett-e a különbség a belső és külső kép között, teljesültek-e a vállalások, még mindig aktuális-e a mátrix. Az eredménnyel mit tesznek, az a szervezeté.
Ki vesz részt benne: ugyanazok a felelősök, mint a mátrixnál, kiegészülve azzal, aki a vezetőség felé irányuló jelzésritmusért felel.
Nincsenek elvégzett engagement-programok, amelyekre hivatkozni lehetne: az eszköz strukturálja a megkérdezést, nem bizonyít múltbeli teljesítményt. A stakeholderek rögzített körén kívüli beszélgetések nem az önkiszolgáló útvonalon zajlanak, hanem a 2. útvonalon, ahol egy partner a kérdőívet forgatókönyvként használva vezeti a külső beszélgetéseket. Aki inkább egy teljes programot bíz ki, beleértve a baseline-t mint nullpontos mérést, azt a 3. útvonalon találja. Az alapul szolgáló megközelítésről bővebben a Mi ez oldalon olvashat, a lényegességgel és stakeholderelemzéssel kapcsolatos háttér pedig a tudástárban található.
Az indításhoz szolgáló gomb jelenleg várólista-állapotban van; az eszköz még nem készült el, és ez az oldal a tervezett működést írja le.
Az, hogy ez mit jelent a szervezet számára feladatokban, munkaórákban és rendszerekben, csak akkor válik konkréttá, amikor a meglévő munkafolyamatok mellé állítják. Ezt a fordítást a FTE TO AI (ftetoai.com) werkscan végzi el.
Vraag maar. Het interessantste antwoord komt meestal van wie u nog niet heeft gesproken.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.